RS' Secret Site
(for girls only)

    Ez az oldal csak kedves és bájos lánykák, leányzók, tünemények és cicusok számára készült. Azaz csak neked! Mielött komoly tévedésbe esnél, figyelmeztetlek: alattomos módon ki szeretném használni a nõk közismert attitüdjét a titkokhoz és rejtélyekhez. Nos, most még lenne alkalmad elfutni - de tudom, te ilyet sosetennél - már belestél a csapdámba...

    Találgassunk együtt, mi az, ami számodra rejtélyes lehet! Talán egy illat; egy mozdulat; egy érintés vagy az amit érzel magadkörül de még sohasem láttad? Valami, ami felborzol vagy valami, ami felidéz egy hangulatot? Nos? Szerintem nem. Vagy legalábbis nem ez az, ami igazán titokzatos! Az igazi titkok azok, amiket még sohasem láttál, amire még sohasem gondoltál - és amit még sohasem érzetél... Nem furcsa? Gondolom, már sokszor érezted: ez izgalmas. Csak amikor ezt érzed már tudhatod, vagy sejted: legközelebb már nem lesz az, vagy legalábbis nem annyira. Mi lehet az, amit még nem érzetél, amit még nem éltél át? Nem is sejted?

    Féltél már? Biztosan. De a félelem nem titokzatosság. A félelem ugyanis nem rejtély. Sokszor azt hiszed, az igazi titok félelmetes - de ez csak egy buta illúzió! A Titok inkább izgalmas, barátságos és kellemes, minstem risztó. És ha tudnád, ha látnád, hogy mennyi titok lapul körülötted... Tényleg nem érzed?

    Te mit tartasz izgalmasnak? Azt, amit nem látsz? Azt amit nem értesz? Vagy azt amit átérzel, ami megérint? Talán azt, ami benned remeg?  Hm, mindegyik. A rejtélyek mind ott rejtõznek ezek mögött, úgy mint:

1. A fények
2. A gondolatok
3. Az érintések
4. A hangulatok

    Mi a kedvenc színed? De nem a feket, ugye? Na ugye! Ugyanis a fekete nem szín. Nem, a fekete a szín hiánya - a fény hiánya. Ami fekete az semmi. Nem a fekete, a sötét a titokzatos, hanem az, amit eltakar, ami benne lehet: talán egy kék, vagy egy piros vagy sárga? Próbáltad már kitalálni a körülötted lévõ tárgyak színét félhomályban? És azt már próbáltad hogy elképzeled: a kék notesz piros, a barna bútor zöld színû?
    Melyik szín az ami számodra meleg, ami barátságos? El tudod képzelni, hogy a kék is lehet meleg szín? Nem? Még sohasem láttad kéknek a csillagokat? Pedíg ott sziporkáznak az égen, mosolyognak rád vagy talán kacagnak rajtad... Ami igazán meleg, ami igazán forró az nem sárga vagy vörös mint a tûz - az olyan kék, mint a gázláng...
    Fújtál már el gyertyát sötétben? Biztosan. Láttad már hogyan huny ki a parázs? Belegondoltál abba, hogy az a barátságos tûz hová lesz, ahogy a parázs elhalványúl? Hisz nemrég ott lobogott elötted a semmi! A megfoghatatlan, az eleven és testetlen tûz. Most sincs teste, csak már nem eleven - elöbb sem volt, most sincs, de ha az elõbb meg akartad volna fogni, csúnyán megégette volna a kezed a semmi!
    Egy parázsban, egy gyertyalángban, a noteszedrõl a szemedbe verõdõ fénysugárban ugyan az van, ami a fent sziporkázó csillagokban. És ez csak neked létezik. Mert az a fénysugár, amit látsz már örökké csak a tied - azt, ott, úgy soha senki nem fogja látni már, mert beléd veszik. Az a sugár akár évmilliók és fényévek távolságából, vagy az asztalodról azért utazott hozzád, hogy a szemed elnyelje, behabzsolja - hogy a tied legyen!
    De ahhoz, hogy ezt láthasd néha be kell csuknod a szemed!...

    Érintett már meg a kedvesed? Érezted már, hogy milyen jó mellette? Érezted már, hogy mennyire jó vele? Persze, hisz szükséged van rá!... De vajon azt már érezted-e, hogy milyen jó neki veled?...
    Akartad-e már õt? Akartad-e már, hogy neki jó legyen melletted, veled? Persze, mert neked Õ kellett, és azt hitted: ha jó veled, melletted lesz. De azt akartad már "csak", hogy Õ élvezze, hogy veled lehet? Élvezted-e már, hogy Õ örömét Te benned leli?
    Ha nagyon hiányzott Õ neked, akkor mi hiányzott neked annyira: Õ vagy a benne meglelt örömöd? Gondoltad már, hogy egy érintés ennyire bonyolúlt, mély lehet?...
    Amikor megérint mit érzel: õt, magad vagy valamit ami más? Olyat, amit elképzelsz vagy azért figyelsz egy kicsit Õ rá is? Ami más, az Õ és nem önmagad. És talán már tapasztaltad, nagyon könnyen ráúnhatsz önmagadra. Egy apró érintés, egy mozdulat - és ott van elötted, már ha látod önmagadtól Õ-t. És Õ ott van, csak neked - de nem magadnak; hogy tehetnéd, hogy elveszed azt, amit csak el kellene fogadnod?
    A titkok - mások, nem unalmas önmagad. Nehéz hozzájuk eljutni, mert magadat kell legyõzni. Ha tudsz úgy adni, hogy nem azért adsz, hogy tudjál adni - akkor tudsz csak elfogadni, mert csak akkor tud úgy adni neked más valaki, hogy közben nem magát akarja megajándékozni.
    Bonyolult? Nem, pont nem az - talán ezért nem érted... Attól nem szép valami, mert érthetelen vagy elérhetetlen - csak ha megérint, ha eljut hozzád; ha bekopog a szíveden, egyszerûen...
    Úndd meg magad, hogy lásd önmagadtól azt, ami vagy aki ott van körülötted, melletted vagy veled...

    Ha belenézel a tükörbe, mit látsz? Magadat? Biztos? Vagy azt látod, amilyennek találod, amilyennek gondolod vagy látod magadat? Na mi van, elbizonytalanodtál? Pedig az "csak" egy tükör! Mégis, ha jó kedved van valami mást mutat ahhoz képest, amint akkor amikor morcosan ébredtél. Talán a tükör lenne a rosz, vagy egy kismanó elvarázsolta volna?
    Te vagy elvarázsolva! Mindent magad körül olyannak találsz, amilyen Te magad vagy! Nem furcsa, hogy a kedvenc poharad csak neked a kedvenced - és senki másé! De megesküszöm neked: minderrõl a poharad még csak nem is sejt semmit!... És vajon milyen a barátod? Olyan, amilyen vagy olyan amilyennek Te látod? És Õ milyennek lát: olyannak amilyen Te vagy, vagy magadat látod a tükörben; vagy olyannak, amilyen Õ, ahogy õ magán keresztül lát téged? És Te milyen szeretnél lenni? Olyan, amit mások látnak vagy olyan ahogy Te magadon keresztül szeretnéd látni mások által magad?
    Persze az élet nem csak tükör. A tükör ugyanis csak másol - és másolni csak a valamit lehet. Minden ami benned van, csak másolat - de a másolatok nagy ritkán, egy bûvös érintésre életrekelnek és valamik lesznek, és ettõl leszel te Te. Ha hozzáadsz valamit a valamikhez, ha rámosolyogsz valakire, ha segítsz valakinek. Mert egyetlen valaminek sincs értelme önmagában, így Neked se, már ha vagy valami...

    Mondd, el tudod képzelni hogy tejbegrízt Dijoni mustárral szolgálnak fel? Nem? És mondjuk levendula illatott egy sárga levélpapíron? És mondd, az elöbbit miért nem és az utóbbit miért igen? Hisz mindkettõ "lehetlen". Vagy talán hallottad már a csend képét tükrözõdni egy harmatcseppben a fûszálon? Nem misztikus? Nem titokzatos? A napsugár tud táncolni a kedvesed orcáján - a tejbegríz nem. Akkor a tejbegríz valami, ami gonosz vagy valami ami lényegtelen? És mondd, érezted már a fahéj illatát fûrdeni a tejbegrízben?
    Amikor egy szín, egy íz, egy hang, egy mozdulat egy gondolat egymásratalál akkor és ott történik valami, mert valami olyan születik meg benned - ami addíg még éreztél. Az emlékezetedbe gyorsan tovalibbenõ tünemény, amit nem tudsz sose megfogni - és mire ráeszmélsz, csodát láttál: már el is múlt, neked csak az emléke maradt. Sírhatsz utána, hiányolhatod, de hidd el: nem lenne olyan fontos számodra, ha nem múlna el ilyen gyorsan. Csak arra vigyázz, el ne mulassz egy ilyen tüneményt!
    A legszebb hangulatok azok, amit nem magadnak - a benned lévõ valamik másolatának köszönhetsz. A legszebb hangulatokkal Te ajándékozhatod meg kedvesed, mert Te benned születik meg számára a csoda - és ezt te bármikor megteremtheted...